EGYSÉGRE FEL!


Tematikus szakmai beszélgetés. Téma: A képzőművészet és a bábszínház

Ha egy nappal korábban egy meghívott sem tudott jelen lenni a tematikus szakmai beszélgetésen, szerdán már egyenesen három meghívottal volt alkalmunk beszélgetni a képzőművészet szerepéről a bábszínházban. A meghívottak név szerint Deák Barna, a színház volt munkatársa, plakáttervező, de tervezett már bábszínházi figurákat is, Dávid Eszter képzőművész és Takács Tímea frissen végzett látványtervező.
A beszélgetés nem nyúlt bele az éjszakába, hiszen látszólag minden kérdésben egyetértettünk. A képzőművészet részévé kell váljon bármilyen bábszínházi produkciónak, de ez fordítva is érvényes. A képzőművészet, meg kell ismerkedjen,  jobban oda kell figyeljen a bábszínházra. Mindkét művészeti ág alapja a látvány, így például egy „jó” bábelőadás élő kiállításnak is tekinthető.
A bábszínész felelős bábjáért, tehát alkotóvá kell válnia ahhoz, hogy kiismerje azt a tárgyat, amelynek majdan életet ad. Ez persze nem jelenti azt, hogy maga kivitelezi a bábot (bár erre is sok példa van), de részt vesz annak létrehozásában. Amikor egy képzőművész elkészít egy bábtervet, szem előtt kell tartson bizonyos korlátokat. A fantáziáját szabadon engedheti, ám mindig figyelembe kell vegye a báb technikáját. 
Ha eddig csak a bábot említettem mint képzőművészeti alkotás, úgy gondolom, hogy a megfelelő díszlet elkészítése, megtervezése ugyanolyan fontos. Többször elhangzott az est folyamán az „egységre való törekvés” fontossága. A bábfigura által képviselt világ és a megjelenített világ (díszlet) egységben kell legyen.
Az anyag kiválasztása nagyon fontos egy bábelőadás esetében. Minden anyag jelentést hordoz magában, és sajátos világot képvisel. Abban az esetben, ha természetes anyagokat használunk egy előadásban, egyszerű falusi világra utalunk, ha pedig értékesebb anyagokat használunk (pl. bársony, selyem) nemesi világot idézünk elő. Ugyanezt kell figyelembe vennünk a ruhák, kosztümök elkészítésekor. Úgy ahogy az anyag, a színek kiválasztása, használata, variálása is lényeges. Mindent tudatosan kell megválasztani és következetesen kell alkalmazni.
E téma kapcsán mindannyian egyetértettünk abban, hogy ha a színészek együttműködnek egy képzőművésszel mindenképp igényesebb előadás jön létre.
Kámforrá vált
Az est második felében elemeztük az előadásokat. A beszélgetés során – a témát figyelembe véve – képzőművészeti szempontból is tárgyaltuk az aznap látott előadásokat. Egy adott ponton, akarva-akaratlanul  szó esett a Cimborák Bábszínház előadásaiban használt bábokról. Pontosabban 2 rég nem látott, „eltévedt”, kámforrá vált vagy talán elrabolt figuráról (remélem nem!). Minden mese jól végződik, ezért szeretnénk, hogy a mi mesénknek is jó legyem a vége. De ehhez...meg kell találni őket!
Figyelem! Figyelem!
Közhírré tétetik, ...
...hogy mindenki ismeri a A kiskakas gyémánt félkrajcárja mesét!
 ...és hogy sokan még az előadást is láthatták!
...hogy így kezdődik:  „Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kiskakas a szemétdomb tetején, s egyszer csak talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy a török császár...”
...hogy a mese eddig tartott.
 És tovább nem mondhatom, hiszen elveszett az öregember és a szegény asszony sem találja a haza vezető utat! Milyen mese az, amiben nincsenek szereplők? Milyen bábelőadás az, amiben nincsenek bábok? Nélkülük nincs is mese, hacsak... Meg nem keressük őket! Ha kell az Óperenciás tengeren is túl megyünk, hogy visszahozzuk őket a mesébe! Ha a leírások alapján ráismersz a két bábra, hozd vissza őket a mesébe!  Leírás: 2 bunraku típusú báb (öregasszony és öregember), kb. 70 cm, szépek és a vágynak haza. Ha rájuk találsz, kísérd őket haza. Köszönjük!

BODOR Emőke

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése