MEGNYITÓ-ELŐADÁS

A Cimborák bábszínház "Ilók és Mihók" című előadásáról

A gyerekeket nem lehet megvárakoztatni! Ezen elv szerint nincs hosszú percekig tartó hivatalos megnyitóbeszéd, köszöntő, üdvözlés, mindaz, amely egy rendezvényt elindít, így a házigazda társulat saját előadásának bemutatásával nekivágott a Cimborák 3 - Erdélyi Magyar Bábostalálkozónak. Tévedés azért ne essék, a megnyitó „hivatalos” része sem maradt el, így az előadás végén lakodalmi pohárköszöntőként, egy paprikás zsíroskenyér és málnaszörp társaságában Nagy Kopeczky Kálmán hivatalosan is megnyitotta az idei találkozót.

A tréfás mese, Ilók és Mihók mókás „szerelmi története”, nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek arcára is mosolyt varázsolt már az előadás első pillanataiban, amikor Mihók ügyetlenkedése a vederrel igencsak megnevetette a gyerekeket. Ám engem inkább elgondolkodtatott azon, hogy vajon ez a figura ennyire buta, vagy csak a „mindenáron megnevettetni” a cél? Abban az esetben, ha a jókedvre derítés a cél, az előadás indító jelenete elérte célját. Én viszont továbbra is azon gondolkodok, hogy Mihók megnevetette a közönséget vagy inkább kinevettette magát a velük?

Mihók chaplini figura. Mozdulatai, túlzásba vitt gesztikulálása a 30-as évek némafilmkarakterét jutatta eszembe, azzal a különbséggel, hogy míg a filmfigura ügyetlenségről, hihető kétbalkezességről árulkodik, az előadásban látott Mihók bizonyos helyzetekben bugyutaságát bizonygatja és erősíti. Mindezek ellenére a Nagy K. Kálmán által megformált figura szimpatikus, szerethető karakterré válik a közönség számára. Szinte az egész előadást dominálja, néha már annyira, hogy magam is hajlamos voltam nem figyelni a többi szereplőt.

Az előadásban a bábok és a színészi játék egymásra-tevődése harmonikusan építi az előadás világát. A bábok oly módon beleolvadnak az előadás egészébe, hogy én is folyamatosan megfeledkeztem arról, hogy tulajdonképpen nem minden szerepet színészek alakítanak (pl. az anya szerepe). Az előadás erősségét azok a jelenetek képezik, melyekben az egyszerű tárgyak bábként megjelenve, önálló életre kelnek, s melyeket megszokott funkciójuktól eltérő módon használnak. Így lett tehát a kalapács életre kelése, az egyik legizgalmasabb jelenet számomra.

Említésre méltó az előadás zenei világa, mely fontos szerepet kap ebben az előadásban. Az előadás zenei világát képező népzenei motívumok egy pontosan meghatározható népi világot teremtenek, s ezt csak gazdagítják a hanghatások (lásd víz csobogása, kakas kukorékolása) illetve hangulatfestő dallamvilág (ábrándos, szomorkás, gondolkodó), melyek végig dominálják az előadást.