A vizsgaelőadás alapszövege Arany János „Bor vitéz” balladája. A cím „Kívül égek, belül fázom” már rávilágít az alkotás főgondolatára, amely köré építkezik a népi hagyományokat felelevenítő lírai forma. A kint és a bent közti ellentét illusztrálása, e két sík egy időben való láttatása a cél. A fizikális és gondolati szint viszonya az élő szereplő és a báb kapcsolatában fejeződik ki.
A díszlet és jelmez használata az egyszerűségre törekszik. A két sík közötti párhuzam a külső tulajdonságok azonosságában érthetően fejeződik ki.
Az első képben a lány élő szereplőként hajol rá tulipános ládájára, amelyben hozományát őrzi. Ez talán erőteljesebb kép lenne, ha a lány gondolati világának szereplői, a bábok nem a láda mögül, hanem belőle kelnének életre, így a szerelmét váró lány érzelem- és képzeletvilágát is magában rejtené.
„Ködbe vész a nap sugára, /Vak homály ül bércen völgyön” - énekli reménytelenségében a főszereplő a ballada első sorait felhasználva, majd a „Kívül égek, belül fázom” népdalt kezdi dúdolni. A zene felerősödik, elkezdődik a tánc.
A zsebkendő külön jelentést kap ebben a koncepcióban. A népi hagyomány szerint a fiú szerelmét, elkötelezettségét fejezte ki a lány iránt zsebkendője átadásával. A szerelem jelét tartja kezében, éneklése közben ez átváltozik virággá. A szerelmet röpíti át a megjelenő madárka – csőrében a zsebkendővel- az előadás másik szintjére, a gondolatok világába.
Az alapszöveg önmagában kevés, az alkotó inkább nonverbális eszközöket alkalmaz, melyek ebben a lírai hangnemben teljesértékűvé tudnak válni.
A balladák merev és kegyetlen hangulatát hozza az árnyjátékkal ábrázolt álomjelenet. Itt a mozdulatok sokatmondóak. A rémálomban megjelenő ágyúk és csatázó katonák dinamikusan jelennek meg.
A marionett bábforma alkalmas a táncjelenetek bemutatására. A fiú kéz- és lábmozgatása kifejező, a báb-lány belső érzelmeinek illusztrálása szegényebb. A váltásoknál a technikai nehézségek miatt a színen hagyott báb magára marad, így szaggatottá válik a történet. Ilyenkor a néző figyelme is a bábosra és annak technikájára összpontosul.
Az öngyilkosság jelenete a balladai szöveghez képest árnyaltabban kerül színre. Habár a fizikális síkon elénekelt dal („lesz még tavasz, lesz még nyár, én már nem leszek”) előrevetíti a tragikus véget, a ballada –„halva lelték a romok közt” – tényszerű kíméletlensége halványabbá alakul. Ez elfogadható, ha azt tartjuk szem előtt, hogy az előttünk történő események hatásosabbak az írott szövegnél.
Dénes Emőke színpadi jelenléte színészi eszköztárának legerősebb eleme. Ebben az előadásban olyan alkotói koncentrációt láthattunk, amely minden
A díszletet és jelmezt meg lehet tervezni, a különböző gesztusokat pontosan be lehet gyakorolni, hang- és mozgástechnikai gyakorlatokkal meg lehet mutatni ügyességünket, de a jelenlétet nem lehet megtanulni. Ettől vált hitelessé az alkotás.
DEÁK Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése