A Puck Bábszínház Ludas Matyi c. előadásáról
„De a mi Matyinkra csak nem akadtunk” – jelentik ki a kerettörténetben a vándorkomédiások. Hát én sem leltem a mi Matyinkra, sem a Fazekas Mihályéra. Nem a régi, megszokott szövegek átírásával van problémám, hiszen többször láttunk színpadra vitt, aktualizált történeteket, amelyek működőképesek voltak, rólunk és hozzánk szóltak. A Puck Bábszínház Matyija nem átirat, de nem is hű adaptáció. Nem emlékeztet gyermekkorom Ludas Matyijára.
Az előadás bonyodalma nincs helyzetbe hozva. Döbrögi színre lépése nem kelt feszültséget. Sem jelmezben, sem viselkedésben nem különbözik kísérőitől. A hatalom ábrázolása félúton maradt, talán el sem volt indítva. Ezért már öniróniának minősül egyik komédiás kiszólása: „Döbrögi jön, jujj!” Az Úr figuráját megtestesítő színész lötyög a játéktérben. Előrejön, majd hátramegy azt az érzést keltve, mintha ő maga sem tudná, hol tart éppen a történet, mi a feladata.
Egyik pillanatban párbeszéd folyik, amelyben Matyi nem akar ingyen ludat adni „valakinek”, a következőben már fel-felemelt botokat látunk, és csupán előismereteinkre alapozva döntjük el: biztosan most kapja a szemtelen fiú az ötven ütést.
Ludas Matyi figurája számomra érthetetlen az élő szereplő és a báb megformálását tekintve egyaránt. Miért van a bábnak téglavörös haja és a színésznek ugyanolyan színű parókája? Miért visel rózsaszín inget? Hozzám nem ért el az üzenet. Néha a hasonló ruhába öltözött színész mozgatja, máskor a vándorkomédiások egyike szólaltatja meg magas női hangon főhősünket.
Az összjáték sem teremtődik meg az előadásban. A színészek társaik szavába vágnak, a dialógusoknál elbeszélnek egymás mellett.
Amikor Ludas Matyi álruhába öltözve sző cselt Döbrögi ellen, az őt mozgató színész is felvesz egy subát és egy pelerint, ahogyan az idegen ács képébe bujtatott báb. A következő két leszámolásnál viszont csak a bábot öltöztetik át, a színész továbbra is a suba-pelerin kombinációjában maradt.
Fazekas Mihály Döbrögije sem lángelme, de nem is teljesen ostoba. A Puck Bábszínház Nagy Úrja viszont teljesen együgyűként viselkedik, hiszen mindháromszor engedi Matyinak, hogy bosszút álljon rajta. Nem számít, hogy a kötél már rég lehullt róla és könnyedén elszaladhatna. Sőt még a bugyogóját is lehúzza, így segíti „ellenségét”. A cselszövés rituáléja sem teljes értékű. Matyinak nem kell furfangot alkalmaznia, hogy átjárjon Döbrögi eszén, hiszen az ellenfél szerepe teljesen megszűnt. Nem kell lekötöznie, mert megteszi az magától, nincs szüksége helyzeteket kitalálni, bekerítenie Döbrögit, úgy sem futamodik meg.
A drámai feszültség alapjaiban megsemmisül. A történet érthetetlenül zötyög előre.
Habár a keret megvan egy tiszta előadás létrehozására, ez az esély sem színészileg, sem a rendezői munkában nem valósul meg.
A díszlet- és jelmezvilág gazdagsága azt igazolja, hogy a Puck Bábszínház rendelkezik azzal az alapanyaggal, amiről sok társulat csak álmodni mer. A birtokukban lévő lehetőségekkel fantázia, igényesség és jól felépített rendszer birtokában szakszerűen és érvényesen lehetne dolgozni.
DEÁK Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése