EGÉSZ ESTÉS

 

A keddi szakmai beszélgetés jócskán az éjszakába nyúlt, egyesek még a vacsoráról is lemaradtak a zene és a bábszínház kapcsolata, majd a találkozón látott előadások fejtegetése miatt. Az egyik oka ennek az időpont kitolódásnak az, hogy két része volt a beszélgetésnek. Az első tervezett, a második spontán. Az első két óra a hétfőn már megtapasztalt módon zajlott. Rövid bevezetőt tartott a bábostalálkozó házigazdája, majd bemutatta az est meghívottjait, Csibi Szabolcsot és Kelemen Pityut.

Péntek Zsuzsa, Csibi Szabolcs, Kelemen Pityu és az egyik hegedű

Ők zenészek, de már dolgoztak bábelőadáson is, egyik közülük a vasárnap láthatott Ilók és Mihók volt. A színházak még nem fektetnek elég hangsúlyt a zenére, indította a beszélgetést Kelemen Pityu. A hétfői témára visszagondolva azt mondhatjuk, a bábszínház egyik lényeges eleme a mozgás, és az elválaszthatatlan a zenétől. Vincze László megismételte egy nappal korábbi kijelentését, miszerint régebb minden bábszínháznak saját zenekara volt. Hogy mire használható a zene egy előadásban? Közösen erre a kérdésre is megkerestük a válaszokat. Hangulatokat kelt, kiegészíti, gazdagítja a karaktereket, meghatározza a műfajt, megszabja az előadás ritmusát, jelzi a váltásokat vagy az idő múlását. Mindez a zenei mondathoz vezet, erre kell nagyon figyelni, amikor egy előadásban zenével dolgozunk.  A zenei mondat úgy működik, mint az átlagos prózai mondat, de nem szabad levágni, mert akkor megfosztjuk értelmétől. A színész vagy a bábszínész kell, hogy alárendelődjön a zenének, nem fordítva. A színész kell, hogy kövesse a zenét, és kitartsa az adott mozdulatot, cselekvést, amíg a zene diktálja.

Szó esett az improvizációról, amit rögtönzésre javítottak ki a szép magyar nyelvhez ragaszkodók (tulajdonképpen egy röktönzés változat is elhangzott és felíródott a táblára, ugyanis Pityu ezeket a kulcsfogalmakat mind-mind feltüntette, hogy követhetőbb legyen a beszélgetés).

Pityu és a másik hegedű, mögötte pedig a tábla a zeneelméleti szakszavakkal, idegen nyelven és magyarul egyaránt

Megegyeztünk abban, hogy a humor segíti az improvizációt, és habár Nagy Kopeczky Kálmán szerint Pityu nem improvizál, hanem olvassa a füzetéből, a humor végigkísérte a zenéről tartott kiselőadását. Tíz órakor harangoztak, és Pityu bejelentette, hogy neki szólnak, mennie kell. Egyesek viszont fontosnak tartották az előadásokról való beszélgetést is, így egy rövid szünet után folytattuk (igaz, kicsit megfogyatkozva).

Szünet előtt készült ez a kép. Szünet után már egy sem készült, mert még a fotós is meglépett :)

A második felvonás a Kinizsi Pált leszámítva (hogy a három Szigligeti-előadásról egyszerre beszéljünk) a találkozó minden eddigi előadásáról tartalmazott néhány kritikai megjegyzést, jót is, rosszat is, a hangsúly mindenképp a konstruktív (építő) jellegre került. Az Ilók és Mihók kapcsán felmerült a népmese dramatizálásának a nehézsége, hiszen egy rövid, egyszerű történetről van szó. A zenét mindenki dicsérte (pedig a szerzői már nem voltak jelen). Megbeszéltük a főszereplő megjelenítésének módját, a díszlet hiányosságait, és annak a helyzetnek a nehézségét, amikor a rendező játszik a saját előadásában. A Szegény Dzsoni és Árnika vizsgaelőadásként készült, ezért előhozott egy új témát, az erdélyi színházi oktatás helyzetét. Emellett a legfontosabb problémák a bábszínház a bábszínházban és az ebből adódó átlépések, váltások voltak, illetve a kislány megjelenítése. A Tigrisből nem lesz szalonna című előadásról nagyon megoszlottak a vélemények, egyesek minden pillanatát élvezték, mások nem tudtak eltekinteni a képzőművészeti hiányosságokról, de értékelték a belefektetett munkát. Az utolsó tárgyalt előadás A kígyónyelvű sárkány volt. Felmerült a gonosz ábrázolásának a módja, a groteszk, az életkori sajátosságok és az, ahogyan a szöveg megpróbálja helyettesíteni a zenét. Sokan nem tartották megfelelőnek az ajánlott életkort. A szakmai beszélgetés éjfél előtt 3-4 perccel ért véget, és a legfőbb kérdés, ami ekkor több emberben is felmerült az, hogy vajon még kapunk vacsorát?

AVRAM Laura