Egy szakmai beszélgetés két dologra jó. Egyrészt arra, hogy egy előadás vagy egy meghatározott téma kapcsán párbeszédet folytassunk, másrészt arra, hogy az ember éjszakáját kitöltse, ugyanis szokás szerint több kérdéssel távozunk, mint amennyivel érkeztünk.
Az első szakmai beszélgetés témája mozgás és bábszínház volt, melyet Bordás Attila táncos, koreográfus vezetett fel. Sajnos a bábszínházhoz sokat nem értett, így inkább a táncról, mozgásról, Nagy K. Kálmán és Simon Enikő pedig a bábszínházról külön-külön beszélt. A 2 az 1-ben nem történt meg, a beszélgetés terelődött egyik témáról a másikra, de hát szabad beszélgetés, kísérlet, eszmecsere volt, s ebbe aztán minden belefér. Így aztán szó esett a jelenlegi bábos képzésről, a bábszínház és színház kapcsolatáról, fontos különbségekről, mozgás és mozgatási technikákról, szeretetről, A lényegről, csatornáról, a jövőről, a képzőművészetről, és Kovács Ildikóról.
Vegyük tehát szerre ezeket néhány szó erejéig. A színház és bábszínház közti különbségről elhangzott az, hogy a színház az intellektusra, a bábszínház az érzelemre hat. Vajon igaz ez? A színház nem hathat az érzelemre? Ha ez nem is, az igaz, hogy a bábszínház inkább ábrázol, a bábszínész a holt anyagot kelti életre így teremtővé válik. Ugyanakkor kétféle mozgatásról beszélgettünk, arról amikor a báb mozgatja a bábost illetve a bábos mozgatja a bábot. Minden bábot külön meg kell tanulni mozgatni, s a színész saját mozgásában kell megkeresse, majd ezt a stilizált mozgást kölcsönözze a bábnak.
„A szeretet fontos, és minden mögött ott kell legyen a szeretet” – hangsúlyozta többször is Bordás Attila. Erről ennyit!
Csatornák vannak a néző és előadó, evilág és túlvilág között. A színészek, előadók kell hogy megnyissák ezeket, a néző és a „transzcendentális világ” között, s ezeken a csatornákon keresztül áramlik majd az információ. Abban az esetben ha ez megtörténik oda s vissza, akkor elérte célját.
A jövő bábszínháza megfoghatatlan témának bizonyult. „Nem tudjuk mi lesz a jövőben, nem tudjuk merrefelé tartunk.” „ Keresni kell egyfajta kegyelmi állapotot, mert ebből születik a jövő bábszínháza.” – hangzott el a beszélgetés során, de ugyanakkor az is elhangzott, hogy „a lényeg nem igazán változik a világban. A lényeg nem mindig A lényeg, és most is csak körbejártuk A lényeget. De valahol meg is találtuk azt. Kovács Ildikó színházában. Vincze László bábművész, a szakmai zsűri tagja Kovács Ildikóról beszélt, és ezzel nem csak az eredeti témához tért vissza, hanem a jövőre is rávilágított. Kovács Ildikó bábszínházat teremtett a semmiből úgy, hogy semmiféle minta nem volt előtte. A kemény munka, az odafigyelés, a szeretet s az igényesség volt és kell hogy legyen a jövő bábszínháza is. Színházában fontosnak tartotta a műhelymunkát, elsősorban azért, hogy a színész megismerje, kiismerje a teste minden rezzenését, s hogy majd a mozgás ne a csuklóból hanem a lábujjból induljon ki. Vincze László külön kiemelte a pantomimet mint (jelenleg hiánynak számító) előadásformát, mely Kovács Ildikó nézete szerint alapja a bábszínháznak. S ezzel vissza is tértünk az mozgás és bábszínház eredeti témához.
Ezek után, csak egyet javasolnék. Engedjük Vincze Lászlót többet s hosszabban mesélni. Talán legközelebb közelebb kerülünk a lényeghez.
BODOR Emőke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése