A Harag Társulat Brighella Bábszínház „Boszorkány születik” c. előadásáról
Az előadást Yann Tiersen La Valse d’Amelie dala kíséri végig. Óhatatlanul eszembe jut a közismert film, amelynek a betétdala.
Az első percekben összefüggéseket keresek a romantikus vígjáték jelenetei és a színpadon látott történések között. Megtévesztve próbálok párhuzamot vonni a díszlet- és jelmezvilág, a karakterek tulajdonságai, a két alkotás hangulata között. Nem találok. Kétségbeesésemben a keddi szakmai beszélgetésen elhangzottakra gondolok: a zenének az előadáshoz kell íródnia, együtt kell élnie a hangi és képi világnak, közösen kell egységet alkotniuk… Egy ismert hangsor felcsendülése érthetetlenséget kelt a nézőben, hamis információt közvetít számára.
A kezdeti zavart feloldotta Bandura Emese játéka. Pontos bábmozgatásával élővé tette a térben található gyerekjátékokat. A történet eleje megformált, átvezető szerepe van a rendrakásnak, a „kacatok” elpakolásának. Ebben a helyzetben találhat rá a bábszínész későbbi kellékére, a mese főszereplőjére, a boszorkányok kakukktojására, az emberek világába menekült Hellára. Meglepő találkozás. Hogyan kerülsz te ide? – kérdezi az élő szereplő, majd mozgatni kezdi a babát már bábként. Hiszen te élsz! – kiált fel örömében a bábos. Ez a kezdés megengedi azt a viszony kialakulását, amely a következőkben az alkotás fő mozgatórugójává válik.
A tárgyak animálása a rendező, Szilágyi Regina fantáziavilágának és ötletességének gazdagságát tükrözi. Elképzeléseit az előadó úgy viszi véghez, hogy amikor szekrényből, tükörből, és egyszerű fapálcából rögtönzött boszorkánymestert megszólaltatja, a közönség felhőtlen nevetésbe tör ki. A kellékek a következőkben sem a konkrét minőségükben vannak felmutatva, a cérnagomolyag és a teáskanna egyaránt szolgál boszorkányfejként.
Az interaktivitás itt nem csak látszat, ahogyan azt többször is tapasztalhattuk költői kérdések formájában. A beszélgetés a boszorkány és a gyerekek között valóban megtörténik, együtt mondják el Hellának, mit kell tennie egy igazi boszorkánynak a királyfival, Hófehérkével, milyen átkokat kell szórnia áldozatára. A közönségből a gyereket a boszorkány hívja színpadra, de Hella menti meg. Így lehet szerethető a főhős, aki a törvénnyel szembeszegülve bizonyítja jóságát.
Bandura Emese bábkezelése kifinomult és szeretetteljes. Hella gesztusai félreérthetetlenek, szándékait érthetően közli. A bábszínész többirányú figyelme meglepő. Élő szereplőként mesét olvas, amíg bábjának a legnagyobb döntést kell meghoznia, vállalja a halált –rongybabává változva ─, vagy a gonoszság mellé szegődik. Hella rongybabává változik.
A mese megoldása kidolgozatlan. Ezt bizonyítja a gyerekek többszöri kérdésfeltevése – Vége van? Akkor most ennyi volt? ─ A hintába ültetett baba közönség felé való irányítása hangulatos kép, de nem tartom célszerűnek befejezésként alkalmazni, hiszen a hintáztatás nem egyértelműen a rongybabai mivoltot fejezi ki, hiszen egy gyereket, egy élő szereplőt is hintáztathatunk. Végül mosoly kerül a baba arcára, a tapsrendnél a bábszínész viszont szomorú arccal búcsúzik közönségétől.
DEÁK Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése