Rövid beszélgetés Lukács Emőkével és Takács Tímeával
• Miért Szegény Dzsoni és Árnika történetét választottad vizsgaelőadásodnak?
• Miért Szegény Dzsoni és Árnika történetét választottad vizsgaelőadásodnak?
EMŐKE: nagyon szeretem Lázár Ervint. Ezt a mesét régen olvastam. Most valahogyan előkerült. Kicsit olyan volt, mintha a történet szólított volna meg, mondván „foglalkozz velem!”
• Milyen visszajelzéseket kapsz a gyerekektől, akiknek játszod ezt az előadást?
EMŐKE: ez a válasz még bennem sem tisztázódott, mert kevésszer játszottam gyerekeknek.
Mivel vizsgaelőadásként született meg, ezért elsősorban felnőttek (tanárok, diáktársak) látták. Ők értenek engem. Tudják, érzik, mi miért történik a színpadon. Ez leginkább a poénoknál figyelhető meg. A felnőttek a legtöbb viccen nevetnek, a gyerekek kevesebben. A legnagyobb ajándék a kicsiktől, látni, mennyire figyelnek, érdeklődnek. Van bennük szándék a megértésre. Nekem ennyi elég. Ennél többet nem is várhatok.
• Honnan jött a gyerekszoba ötlete? Miért pont ezt a teret választottátok a történethez?
TIMI: ez egy olyan gyerekszoba, amely bárkié lehet. A tárgyak, a bábok, amiket használunk tudatosan egyszerűek, mert azt az érzést akartuk a gyerekekben kelteni, hogy Szegény Dzsoni és Árnika bárki otthonába ellátogathat, hogy a mese bárhol létrejöhet.
EMŐKE: gondolkodtam más helyszíneken is. Arra próbáltam megtalálni a választ, hol születhet meg egy ilyen felnőtt-gyerek párbeszéd, egy közös mesélés, és hogy melyik az a tér, ahol ez eljátszható, megvalósítható.
• A díszlet közös munka?
EGYÜTT: igen! Mindent együtt találtunk ki.
TIMI: én az egyszerűségre törekedtem, Emő mindig új ötletekkel jött, amelyek nagyon találónak bizonyultak. Egymást kiegészítettük, segítettük. Végig közösen dolgoztunk.
• Miért nem kesztyűbábokat, hanem inkább babákat, gyerekjátékokat használsz?
EMŐKE: Dzsoni és Árnika rongybabák. Azt akartam, hogy ezek legyenek azok a játékok, amelyekkel a kislány naponta játszik, amelyekkel minden este új történetet kell kitalálni. A fiú baba most éppen Dzsoni lett, de máskor királyfi lesz, szakács vagy bármilyen más mesefigura.
A voltaképpeni báb egyedül a kislány, akinek az anyukája meséli a történetet. A többi szereplő az ő játéka, ezek elevenednek meg a mese által.
• A boszorkány az a szereplő, akihez nem készült semmi báb, őt te magad játszod el…
EMŐKE: nehéz lett volna még egy bábot mozgatni egyedül. Ez a szereplő van a leggyakrabban jelen, talán ezért.
TIMI: és azért is jó, hogy élő szereplő játssza, mert így is kifejeződik a boszorkány varázserejének nagysága.
• Timi, milyen élmény volt bábelőadáshoz tervezni díszletet?
TIMI: jó volt. Nagyon tetszett, hogy én teremthettem meg a bábokat a semmiből. Amikor színésszel dolgozom, akkor a már meglévő alapanyagon módosítok, javítok. Itt a legegyszerűbb alakzatokat igyekeztem használni, ilyen például a gömb, mint forma gyakori használata. Éppen az egyszerűségük miatt szerettem őket, nem féltem játszani velük. Fontosnak tartom letisztázni tervezéskor, hogy melyik anyag milyen tartalommal bír, mit mond a bábról, mit érzékeltet.
EMŐKE: a bábszínházban fontos tisztelni az alapanyagot, amivel dolgozol. Ebből a tiszteletből születik a munka, amivel megformálod az előadás kellékeit.
A kérdéseket feltette: DEÁK Katalin
A fotókat készítette: HENNING János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése