A nagyváradi társulat három előadással érkezett a bábostalálkozóra. A Kinizsi Pált kedden láthattuk, a Csodaszarvast szerdán, a Jancsi és Juliskát pedig csütörtökön. Egymástól nagyon különböző produkciók, más-más bábtechnikákat használnak, viszont közös az anyaghasználat.
A Jancsi és Juliskának egyik legerősebb eleme az, ahogyan az anyagot használják a díszletnél és a báboknál. Szalma hajú Jancsit és Juliskát látunk, és ugyanaz az anyag köszön vissza a szülői ház udvarán található fák lombjain, később pedig az erdő fáin. A természetes anyagok dominálják a színteret, Jancsi fát fűrészel az apjával, fonott kosarak jelképezik a boszorkány kemencéjét, és fűzfavesszőből készült a Jancsi ketrece is. A természetes anyagokhoz társul a pattogatott kukorica is, aminek illata betöltötte az egész stúdiótermet. Gondolati szinten nagyon jónak tartottam a pattogatott kukoricát mint a kenyérmorzsa modern helyettesítőjét, és vizuálisan is működik, viszont zavaróan hatott az, hogy amikor valamelyik báb eszik, tulajdonképpen a bábos szájában tűnik el a pattogatott kukorica. Ennek persze technikai okai vannak, a báb halott anyag, nem tud valóban enni, viszont a műfaj stilizáltsága megengedte volna, hogy más megoldást találjanak az alkotók.
A báb és bábos közötti kapcsolat gyakran volt zavaró, főleg azokban az esetekben, amikor a báb korlátozottságai miatt vette át a színész az adott szerepet. Ilyen volt például az első jelenet tűzgyújtása. Juliska behozza a gyufát, a kukoricát és egy tálat, amelyben tüzet akar gyújtani. A bábbal nehéz feladat a gyufa meggyújtása, ezt láthattuk a mesteris hallgatók Gyufaárus lányánál is, a nagyváradi előadásban a színésznő leteszi a bábot, és néhány percig átveszi a Juliska szerepét, a báb teljesen felfüggesztődik. Túl egyszerűnek tűnt, hogy akárhányszor, amikor kicsit bonyolulttá válik egy cselekvésnek a bábbal való megoldása, a színész kerül előtérbe, és megteszi a báb helyett, amit kell.
Hiányoltam a bábok kezének a használatát, a két főszereplő keze általában csak lóg a teste mellett, miközben a feje mozog. Sokkal kifejezőbb tudna lenni, és ezt bizonyítják azok a pillanatok, amikor a kezek is mozognak. Jancsi megfogja a ketrec rácsait, és mennyivel teljesebb az illúzió!
Egy játékos, könnyed előadást láthattunk, melyből átjön, hogy a társulat szereti, amit csinál, a színészek jól érzik magukat ebben a történetben, és a közönségből választott gyermekek (akik az apa és az anya szerepében fát vágtak, illetve ételt kavargattak) is örültek annak, hogy együtt játszhatnak a bábokkal és a bábosokkal.
AVRAM Laura
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése